Még mindig olyan fura ezt hangosan kimondanom :) ...

Mert más, hogy érzem, az olyan természetes, de ez a szó olyan magasztos, olyan erős, határozott!
Én meg még mindig olyan bizonytalan vagyok. Szeretnék mindent tökéletesen csinálni, de sokszor azt érzem, hogy ennél lehetnék jobb, több. Teli vagyok félelmekkel, mindent szeretnék neki megadni. Mármint lelki oldalról, hogy egy bátor, érzelmileg stabil felnőtt válhasson majd belőle.
Furcsa dolog, hogy mennyire megmagyarázhatatlan szeretet ez. Szeretem a párom, szüleimet, a testvéremet, de ez, ez valami leírhatatlan érzés. És ezért is szeretném nagyon jól csinálni.
Amikor még csak vártuk annyi mindent elképzeltem, de ez így mennyivel másabb.
Hálás vagyok az úrnak, hogy ez a csoda megadatott nekünk és remélem még megadatik párszor :).
Viszont ami valahogy mindig kimaradt az az, hogy mennyire fárasztó is az anyaság. Minden tiszteletem az összes édesanyának (eddig is az volt, de most aztán pláne)!
Ne is tudom mikor aludtam végig utoljára egy éjszakát. Talán szülés előtt. Vagy mikor volt, hogy nem kattogott folyamatosan az agyam valamin.
De ez attól függetlenül így tökéletes! A teljes boldogságot érzem és ezért nem is tudom elmondani mennyire hálás vagyok a sorsnak! <3